DESCRIPTION:
http://www.facebook.com/minimalartfamilystudio
http://www.facebook.com/ilovemaf
http://www.facebook.com/adrenalinmusic
http://www.facebook.com/Flowtas

Gege:
Valami, amit még magam sem tudok: valós szinesztéziák, szűrt etikett.
A tudatalatti zakatolását a szűkülő szürkület szünteti meg.
Eztán majd változik szívverésem, ha a zavarok rendszerét már űrbe véstem.
Üvegek, fékek zajára ébredek, ez tán a második születésem:
Egy süketté lett üde élet vége, egy belső halál kívülről narrálva.
A pozitívnak megélt ürességet belegyömöszölni egy kaptárba.
A trópusok belőlem ügetnének. Ez életjeleim naptára:
Nem elfogadni az ütemvéget, elhinni, hogy még sok van hátra.
Szavak-lárma a külvilág csak, így el control-delete-altatom.
Csak azt nem érem el, mi itt van kartávra. Kifolyik a szemem az ablakon.
Nem ég a reflektor, effekt volt. Volt koszos féreg és tiszta pillangó,
De már csak előre akarok tekinteni, nem érdekel a visszapillantó.
Kell az zavar ami alakít, és kiragad a valóból, így a tudatom szuggerálom:
E metafizikai létet, mi beigazolja, hogy az élet valójában csak egy szuper álom!
Így bevárom, míg kanyarodik a kocsi az eszeveszett sebességtől összefolyó képeken,
Csak bekötöm az öveket és beletaposok a gázba: így magam mögött hagyom a "féletem"!

Flowtás:
Ez csak egy rémálom lehet, hogy veletek vagyok összekötve.
Nekem kösz, de több kell! Nem ez nem mohóság öntelt tökfej,
Csak az igazra szavazok, hátha fölkel...
Szétszakadt a valóság. Elvált minden árnyék a fénytől.
Cseszhetném az egészet, hogy ha megoldást várnék az égből...
Lehet előttem bármennyi mérföld, amíg a fű kék, na meg az ég zöld.
Nekem csak mennem kell előre míg a színek rendeződnek. Vissza mágnesezem a képcsőt...
Ettől kaphatok erőre legyőzök minden lépcsőt.
Csak megyek. Haladok az utamon, és fixálom azt ami széttört.
Befelé tekintve többet látok kifelé mint mit el képzelhetek
Mikor kimondok valamit azt, hogy igaz, bizony, még te is érezheted
Szerinted mit jelöl a libabőr, mert szerintem nem ékezetet
bár lehet az i-re a pont, de még az is azt jelenti, fékezzetek!
Nem kellenek a tévképzetek! Épp ész, épp lélek, én vezetek.
Az anyósról amúgy sem ugatunk, mert még a végén hirtelen fékezhetek...
Csak röhögni fogok ha a kesztyűtartót előttem élesben szétfejeled.
Biztonsági öv, testvér! Nem tudom mit keresnek itt kérdőjelek...

Peety:
Úgy riadok fel az álmomból,
csukott szemem már rombol. A vég zárolt volt,
amikor rád gondol, becslésem támpontos,
a kár mellé ezért sem várom most,
hogy megértsd, a fejemben zaklató ütemeket.
Türelmetlen zakatoló üzenetek,
hogy elnézd egyedül nem lüktethetek,
ezért nem nézem el petyhüdt szeletek,
de: Én égkő leszek, de: Köteleznek e kérdőjelek,
hogy addig bontsam a gátakat, amíg saját közelembe nem férkőzhetek
és akkor rájövök, hogy két világ találkozásához egy mérföld se kell.
Ég-föld egy lesz, a sötétség vakít, nem hiszed hát nézz föl este!
Az éjszaka egy-érint-ős, nem alakít, minden órája új perc.
A tér-idő szépítő, hogy eggyé váláshoz elég egyetlen ujjperc-
ami túl hideg. Már látom a tükörképem a jégtábla alatt
és érzem, ahogy a szilánkok artériámból bénán szétáramlanak.
Az érintés nem olvaszt, lassan beáll a konstans fagypont.
Most már csak pár féknyom van ott, ahol eddig szív és agy volt.
Ráfanyalodott megoldás az, hogy indexelek de rég meg nem állok.
Végtelen egy álom, ujjaid rezegnek, nem integetnek, de én meg nem állok.
Ja... amíg örök alvásra vagy örök éberségre várok.

Ref:
Most már minden szó megírt, a tett rejlik holnapban.
Téged csak hazug szó telít, a holnapból egy sor marad.
A tiszta cselekedet így meghúzódik a hó alatt,
amíg hátra fele nézel, addig ez el nem olvadhat...