DESCRIPTION:
a testedbe bújt éjszakai felhőt,
eltakaró sötét halott erdő, mely
némán figyel s a távolba mutat,
ott van az a hely hol végetér az utad.

ködbe burkolt lágy folyóhoz értél
szíved elszorul, mindig ettől féltél
tűzből jégcsaphull, álommá váltál
könnyem lehull élve meghalhattál

néma sikoly hagyja el ajkad
csendes pillantás suhán át rajtad
már fájdalom nincs a szemed se mozdul
a távolban halk harang megkondul

meggyötört hangja messzire repül
kezem nyakadon többé nem feszül.
most hagyom a mélység magával vigyen
hol nem lát ő se én senki sem!