DESCRIPTION:
Metropolis (dalszöveg)


Sztálin az orgonám
és molotov a koktélom.
Jelentős művész vagyok,
nem ám, holmi Matt Damon.
Color Star a tévém, a rádióm
meg sokol: véremben a ritmus
meg fél liter alkohol.
Ez még nem a pokol: csak
Középkelet Európa.
Állj csak föl a mérlegre
kifizetlek Euróba.
Mikrofonpróba, egy kettő, négyszázhúsz
Balaton M=-es héthatvan kétszázhúsz
Rádvetem magam Baby, mint Dobó a törökre:
Csak egy éjszaka, de az emlék
megmarad örökre.
Amíg szól a zene: köszi szépen, megvagyok,
de Tupac mellé temessetek, hogy ha egyszer meghalok.
El vagyok szállva, mint a győzelmi zászló:
Én dzsingiszkán vagyok, nem Mándoki László.
Húsz év után újra: G-Play a házban,
És nem hívjuk a 107-et, akkor sem, ha gáz van!



Refrén kétszer:
Metropolis: Itt mindenki senki.
Csak én vagyok: Akárki
Metropolis: Itt mindenki senki.
Csak én vagyok: Bárki


Ugyanúgy ébredek reggel, hogy szembejössz velem,
mint húsz éve egyszer,
és lehet, hogy itt is vagy nap-mint nap, miért ne,
de mi van, ha holnap már nem ismerlek fel?
Mert olyan a város, hogy elrejt és semmit sem
köp vissza amit már elnyelt egyszer: téged…te vagy az, vagy nem
és nem tudod, hogy kinek az életét éled.
Figyelj majd leszek a trénered,
hogy ha nem megy magadtól, majd edzelek,
megtanácsolom életed,
ha nem jön össze, akkor ég veled.
Felejtsd el azt, hogy a lift visz az űrbe, húzz csak egy számot
és a sörödet hűtsd be, ha hideg az nem baj, ha nyomodban vannak bújj el,
csak kérdezem, figyelj,miért nem tűnsz el?!
A screenek kékje, a kamerák trükkje: kikapcsolt valóság fekete tükre.
az algoritmus már nem hisz az Égben, de képben van rólad, mindig
rohadtul képben.
Refrén:
Metropolisz itt mindenki senki!
Csak én vagyok, akárki.


Szöveg: Diramerján Artin, Tóth András
Zene: Diramerján Artin, Tóth András
Hangszerelés, trombita: Ember Péter

Operatőr: Szentesi Flórián
Rendező: Artin