DESCRIPTION:
Szöveg: SteK, Szaszanova

Beat/Keverés/Masztering: SteK

Facebook:
http://www.facebook.com/steknika
http://www.facebook.com/mcszaszanova

Soundcloud:
http://www.soundcloud.com/steknika
http://www.soundcloud.com/szaszanova

Készült: Debrecen, 2015.

Szöveg:
Szaszanova:
Homályosan dúdolászó eklektikus mámorban,
hangom zengő dallamát meghallhatod a záporban.
Suttogva mesélő cseppek kopogását számolva,
melódiát rajzolok a hajnali ködfátyolra.

Éjjelente a világűr sötétsége simogat,
egy pislákoló csillag lágyan hazafelé hívogat.
A zene mindenhatóságát lépten-nyomon hallom,
ezért a süketszobában a bűneim bevallom.

Meditálva elmerülök a legbelső énemben,
hallom, ahogy lassan forr a szenvedély a véremben.
Szívdobbanás morajlása nyugtatóan támogat ,
ilyenkor a lelkem más dimenziókba látogat.

A távolban átélt élmény megfogalmazódik,
hogy hanghullámként suhanva jusson a hallgatókig.
Fejben meghallom a rímet, ami hallhatatlan.
Rendben, papírra vetem, csak legyen halhatatlan.

Néha örülnék ha az elmémben rendet csinálna,
az agyhullámaim elkóborolt frekvenciája.
Ha egyszer újjá születhetnék tényleg ép elmével,
szembesülhetnék végre az élet értelmével.

Ezt úgysem értheted meg, mert más világban létezel,
a tudatomnak külön karám kell, veled nem férek el.
Én Felelősséget vállalok, azért amit mondok.
Hogy mit értesz meg belőle? Az már a te gondod.

A leggyönyörűbb hangszínt a szeretet kínálja,
meg a természet megnyugató szimfóniája.
Hallom, ahogy a vad madár minden szárnycsapása
azt üvölti, "szabadságomnak nincsen határa".

Hallom a tintát is: éppen papírra fröccsen,
és azt kéri, az érzelmeimet szavakba öntsem.
Bárcsak újra felcsendülne édesanyám hangja,
hogy azt mondja "kérlek kisfiam, vigyázz magadra".

A múlt hangja duruzsol, akár egy síró ballada,
ha megszólal az emlékek andalító dallama.
Ha hallanám a holnapot, akkor sem lenne könnyebb.
Szemem sarkában tanyát verne egy néma könnycsepp.

Ref 2x:
Hallok hangot, érzést és fényeket!
Hallom a hangosan ásító színket!
Hallak téged és melletted mindazokat,
akik hallják a lélekben az illatokat!

SteK:

Hallom a tegnapot,
ahogyan arról beszél, hogy már a szó halott,
hallom a tengert a fejemben éjszaka,
amikor a fájdalomtól épp nem szakad szét…

...hallom a lelkedet,
ahogyan suttogja, "ments meg", míg kergeted.
Hallom a hangokat ott is, hol csend van, persze
tudom, hogy nincs, de ez a dolgok rendje.

Ahogy hallom a szelet, ahogy levegőt ér
a légnyomástól súlyozott hallótér.
Ahogy haladok a mában, elfelejtem,
hogy már semmit se hallok a fejemben.

Tudom, hogy... a hangtalan némaság
zajosabb, mint egy fecsegő társaság.
Amikor hallja a szíved, hogy nincs rá szükség,
szúrnál a füledbe egy hitvány tüskét.

De hallom, hogy jó ez, és rendben van,
amikor látom a toll egész teste hang.
Ahogy írom a sorokat még azt is hallom,
hogy az elmém mélyén leparkol egy sarkon

a zajos világ, ahol a fül vérezhet,
és közben némasággal kényeztethet
a lét... hallak téged is!
Te is hallasz vagy ez csak egy tévedés?

Keresek... csendet a zavarban!
Keresek... rendet a szavakban!
Nevetek... én is az életen,
de lehet, hogy rosszul értelmezem.

A magam útját járom, ezért lassan megyek,
mert rögös az út, mellettem magas hegyek.
De csak hallgatok közben, míg lélegzem,
hogy a hang tiszta lényét megérezzem.

Ref 2x:
Hallok hangot, érzést és fényeket!
Hallom a hangosan ásító színket!
Hallak téged és melletted mindazokat,
akik hallják a lélekben az illatokat!