Nem rég eszembe jutott, hogy kicsit rendet teszek a g-mail fiókomban, na ezalatt találtam pár levelet amiket még 2009 nyarán küldött Supi barátnőnk, amikben három RNR666 Buli élményeit írja le. Az elsőt >> ITT<< találod. Íme a második:
BLACK MAGIC SIX + CSERMANEK LAKÓTELEP 2009. JÚlIUS 2. / Budapest / Zappa Café / RNR666 Buli
2009. július másodika – Black Magic Six. Utolsó műsorunkban bemondtuk, hogy a Blue Riveren fognak fellépni, de közben a helyet kiöntötte a Duna…mégis megvolt a koncert.
Maga a szervezés értelmezhetetlen volt számunkra, mert a kulcsemberekben a koncert napján tudatosodott a túláradás és rakpartlezárás ténye, de legalább az idő így visszaszaladt a TILOS AZ Á-ba…arra a helyre, ami tizenpár éve megszűnt igazi koncerthelynek létezni. Azóta Zappa Café néven – mert egyszer ő is járt ott – szolgálja ki az úri közönséget.
A koncertet megelőző hangulat emlékeztet arra a kb. 20 éves múltra, amikor még kósza módon léptek föl underground előadók a leglehetetlenebb helyeken, de akit igazán érdekelt, az tudta, hogy hova kell menni…pedig akkor még távol voltunk a mobil érzés és az elektronika világától. Most egy pillanatra visszatért a helyzet és a helyszín: a kétségbeesett keresésben – hogy hol is lehetne lenyomni a koncertet – újraéledt az „Á”.
A régebben ott járt, befalazott szellemek jelenléte és a mostani előadók zenéje azt a hatást keltette, mintha az évtizedekre visszanéző klub-élet itt is működne, mint egy kicsit nyugatabbra. Amikor a legendás Fekete lyuk behalt, az „Á” látszott átvenni a helyét, de – többek között a környékbeliek szokásos tiltakozása miatt – az is megdöglött.
De most antinosztalgikus módon zúzott a finn kéttagú Black Magic Six. Ők a ’0-s évek végi – és remélhetőleg ’10-es évek eleji – underground képviselői. Nem lehet róluk eldönteni, hogy pontosan hány éve isznak egyfolytában jó északi szokás szerint kedves finnugor testvéreink; de nem hiába.
Tehát a koncert:
A felállás dob, és ének-gitár, lappföldi rokker kinézettel, de ez megtévesztő, mert tényleg rokkerek. Pl. (többnyire) angolul énekelnek…de a közönséggel finnül beszélnek, magyar szókincsük lényege pedig: ÖRDÖG…ezt a szót tanulták meg nálunk először. Amúgy ez kb. annyit jelenthet, amit Tom Waits mondott: nincsen ÖRDÖG, csak az égiek néha részegek…mi is azt gondoljuk, hogy a főszervező időnként sokat fogyaszt.
A feketemágikus 6-os duó önmaga ellentmondása: évtizedek eljátszott energiáit tépik föl magukból és küldik az óvatlan népre, megfejelve néhány rakkenroll dobással.
Az énekes – Jukka – feszesen elegáns kéményseprő ruhája kontrasztja a hófehér gitárnak, de a karcosan visító ének hozza a finnföldi fékevesztett karaktert.
Japa, az állva, beton módon játszó dobos lángokkal díszített hangszeren küldte a baromállatot – kimeríthetetlen energiával – a hajóvontatók szőrös kinézetével és kényszerű elszántságával.
És ez mégsem az a típusú őrület, ami azonnal elmarja a töködet és földhöz csap…de amikor látod, hogy mi az északi antideadmetal póz, akkor ráérzel a finn trash-bluesra…mert ez valami ilyesmi, (de mégsem az) messze nem a megszokott finnlandia…de most itt otthon voltak.
Éjfélkor, a hivatalos záróra után a kisszámú, de annál határozottabb közönség kikövetelt még néhány ráadást, aztán Pá! A gyilkos tekintetű személyzet csak a leendő fogyasztás reményében (volt is) nem zavarta ki az egész brancsot…bár folytatás nem várható, ezzel együtt hosszú évek után jó volt itt ismét egy koncertet látni.
(Supi)
A koncertről egyetlen fotó, vagy videófelvétel nem maradt fent, csak ez az egy a koncert után a Vittula előtt, ahova dobbal, gitárral, erősítővel átgyalogoltunk, mert a finn srácok nem akarták elhinni, hogy van egy kocsma Budapesten aminek a neve az anyanyelvükön annyit tesz hogy Punci Föld vagy Pussy Land. (csühes)
